, v. GERÉZD, (gěr-ěz-d, rokon vele a szanszkrit karsz [hasít], innen: karszis, [hasáb], hellen καρσις, latin cortex, crus, crusta, franczia croûte, croûton, német Kruste, illir grozd, dalmat grizd stb.) fn. tt, gěrězd-ět. Általán, többföle növénytermékek, gyümölcsök oly egyes része, mely már természetnél fogva valamely vonás, vágás vagy különös szár által stb. el van választva, pl. Foghajma gerezdje. A foghajmát gerezdekre elválasztani. Dió gerezdje. Szőlőfej gerezdje. Sárgadinnye gerezdje. A dinnyéből megenni egy gerezdet. Gerezdek szerént vágni fel a dinnyét. A görögdinnye gerezdei ritkábbak. Átv. ért. mesterséges metszet, szelet; vagy vágás, metszés, hasítás által elválasztott, elszelt része valamely terménynek. Gerezd burgonya, tök. Gerezdekre választott gömbölyü kályha. Gerezdeket róni. Tömött ajakkat: görözd. Kriza J. gyüjteménye szerint jelenti a székelyeknél a faépületek szegletrakását is.