, (ger-eb-ěn, l. a czikk végén) fn. tt. gereběn-t, tb. ~ěk. 1) Vasfogakkal fésü módjára ellátott eszköz, melylyel a kendert, lent, gyapjat, szőrt a pozdorjától, csömbölyékektől, s egyéb idegen részektől megtisztogatják, s fonásra idomítják. Vas gereben. Úgy áll a haja, mint a gereben. Mintha gerebenen ülnék. (Km.) Szereti, mint kutya a gerebennyalást. (Km.). 2) A cserző vargák, timárok éles és görbe vaseszköze, melylyel a nyers bőrről a húst lefaragják.
Magyar elemzéssel am. ger-ev-en v. ger-ü-en, azaz gerő = karczoló, en toldalékkal. Egyébiránt egyezik az illir greben, tót hreben szókkal; ide tartozik a német gärben is.