v. GERÉB, (ger-eb v. ~éb, azaz ger-ev v. ger-ü) fn. tt. gerebet v. gerébet. 1) Vizpart, viz partján huzott töltés, gát. Elmosta a gerebet a viz. 2) Átv. ért. akadály. Gerebet vetni valakinek, am. gátot vetni. 3) Ajtózávár. 4) Régi nyelven, mint Páriz-Pápainál is: majoros gazda.