, (legközelebbi rokonsággal van a gém szóval, melynek eredeti jelentése: emelcső, emelő rúd, a legelső és legegyszerűbb erőmű; rokon vele továbbá a német Gőpel [gépely], Hebel, Heber, heben, schöpfen, a vend gibam, hibam [emel], szanszkrit kumbhí [edény] stb.) fn. tt. gép-et. Különös készületü eszköz, erőmű, melynek segedelmével aránylag nagy terhet lehet emelni, húzni, hajtani. (Machina). Egyszerü gép, öszvedett gép. Vízhajtó gép. Cséplő gép. Fonó, szövő gép. Szinházi gépek. Átv. ért. szellem-, önállás-, erély nélküli személy, szolgai lélek. Ez nem is ember, csak gép. Úgy bánnak vele, mint a géppel. Lelketlen gép.