, (gém-b-er-ěd-ik) k. m. gémberěd-tem, ~tél, ~ětt. Mondják híg vagy nedves testekről, midőn a hideg által a felszinen öszvehuzódnak a nélkül, hogy egészen megfagynának. Meggémberedik. Ez éjjel dér volt, a sár az utczán, s a viz a tóban meggémberedett. Dunán túl és némely más tájakon mondatik az emberi ujjakról is, midőn a hideg miatt megmerevednek.