, (gég-e) fn. tt. gégét. 1) Nyelőcső az emberek- és állatoknál, vagyis nyeldeklő, melyen az étel és ital lemegy. Nagy, feneketlen gége. Sok bor lefolyt már a gégéjén. A gégét megkenni, megáztatni am. inni, jól inni. Oly bort szeret, mely a gégét riszálja. 2) Lélekző cső, légcső. Jó, erős, harsány gégéje van. 3) A nyaknak előrésze, mely az áll alatt van. Elmetszették a gégéjét. Gégéjére fogta a kést. Átv. ért. lúdgége, am. gégealaku tészta, melyet levesben szoktak feladni.
Rokonok vele a magyar gág, német keichen, hauchen, szanszkrit kakh (kiált, kaczag), hellen κοκκαζω stb. Némely tájakon góga.