, fn. tt. gaz-t, tb. ~ok. 1) Haszontalan fű, gyimgyom, mi a vetésekben, kertekben terem, s melyet legfelebb tűzre használhatni. Sok gaz termett a buzákban. A gaz fölverte a vetéseket. Gaz lepi a parragon hagyott földeket. A gaz kiöli a veteményeket. 2) A növényeknek holmi száraz, hánytvetett szárai, levelei, söpredékei, szemetei. Az árvíz gazt hány ki a partokra. A szél elhordja vagy árkokba fújja a gazt. Gazzal lepett udvar. Gizgaz. A gizgazt öszvesöpreni, és tűzre vetni. Gazzal fűteni. Valamire gazt vetni, am. ellopni, elsikkasztani. 3) Béla király jegyzőjénél olvassuk: "Silvam quae dicitur Peturgoz, azaz Pétergaz; itt tehát valamely erdőfélét jelentene. V. ö. GAZD. 4) Átv. ért. jelent legalábbvaló erkölcsü vagy gonosz jellemü, semmirekellő embert. V. ö. GAZEMBER.
Származékai: gazol, gazos, gazoz, gaztalan, gazul stb.
Rokonok vele a héber (levágott fű, széna, törzsöktől, mely am. vág, nyír, s megegyezik a magyar: kasza szóval), továbbá (vág, levág; elragad v. ragadoz), ettől (ragadomány, hangban, a magyar kazal), persa gaza (kincs, vagyon, gyüjtemény), mely szó a hellen, héber és latin nyelvekbe is átment, s az utolsóban különösen gaza agrestis (mezei vagyon) jelzéssel is eléfordul.