, (gát-or, rokonok vele a héber [kerít], [kerités], latin clathrum, hellen ξλεϑρον, olasz cateratta, német Gatter, Gitter); fn. tt. gátor-t, tb. ~ok. 1) Általán, léczekből vagy vasrudakból hézagosan alkotott kerítés valamely épület, kert stb. előtt vagy körül, mely némileg gát gyanánt szolgál. Vasgátorokkal kerített urasági kastély. Általbújni a gátor között. 2) Tornácz gyanánt kiálló házfödél, mely oszlopokon áll, vagy mindennünnen fallal van kerítve. Konyhagátor, pinczegátor, azaz a pincze eleje, pincze torka előtt emelt tető vagy tornácz. 3) A boncztanban am. kettős hártya, mely a mellüreget és tüdőt egész hosszában két hasonló részre elválasztja. (Mediastinum).