, (garatty-ol) önh. m. garattyol-t. Tulajd. ért. nyelvével kelepel, nyelvét a szájpadláshoz verve sajátságos hangot hallat. Átv. ért. és gúnyosan, am. locsog, fecseg, kelepel, értetlenül mindent öszvevissza beszél; vagy idegen, s előttünk értetlen nyelven beszél. Németül, francziául garattyol.