, (némi betü- és helycserével egy a gadnár = gandár = gantár szóval) fn. tt. gantár-t, tb. ~ok. Kresznerics cantherius latin szóval értelmezi, másképen gadnár és ászok, ászokfa. l. ezeket. Átv. Gantáron fekünni, am. nagyon betegnek lenni; gantáron járni, am. alig szédelegni, oly roszul lenni.