, (gar-tat) önh. m. gartat-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. fartatva jár, hol fél oldalon, hol keresztül az úton, büszkén körül oldalog, (mint a kakas a tyúk körűl); belégartat: ügyetlenül belé kezd valamibe, hivatlanul vagy váratlanul részt vesz, beléüti az orrát. (Kriza J.).