, (gara-gulya, l. a czikk végén) ösz. fn. tt. garagulyát. Hosszú, magas falábak, melyek fölűl hónali mankókkal vannak ellátva, s melyek sebesebb menésre, vizen, sáron átgázolásra vagy néha egyedül testi ügyesség gyakorlatára, s fitogtatására használtatnak. Úgy látszik, a gara (magas, nagy), és a gólya szókból tétetett öszve. Rokon vele a latin grallae.