, (gara-boncza, am. gara-bonta, v. ~bontó, l. itt alább) ösz. fn. tt. garabonczát. A babonás időkorban jelentett ördöngös mesterséget, hatalmat, melynél fogva valaki az ördöggel czimborálván, holmi érthetetlen bűbájos szavakkal, (garával, garálással), különösen rendkivüli tünemények, pl. boszorkányok, förgeteg, jégeső eléidézésére, (mintegy a természeti rendnek felbontására) képesnek tartatott. Némelyek a hellen-latin chiromantia szóból kölcsönzöttnek tartják, mely kézből jóslást, kézjóslatot jelent; azonban a föntebb adott, s a köznép véleményéhez híven adott s még alább adandó értelmezés másra mutat, különben is ily egyszerű tény jelentésére épen semmi szüksége nem volt a népnek oly hosszú s nehezen sajátítható idegen szót kölcsönöznie. V. ö. GARABONCZÁS.