, (gány-a) fn. tt. gányát. 1) Sövényfonadék, vagyis nagyjából öszvefont vessző- vagy töviskerítés. A héber nyelvben am. fedez, oltalmaz, innen: körülvett kert, melyeknek hangban és értelemben megfelelő szók az arab nyelvben is feltaláltatnak. Lugossy József a felhangú génye szóval is rokonítja, mely apró tüskét jelent. 2) Gányafa gyümölcse. V. ö. GÁNYAFA.