, fn. tt. gallér-t, tb. ~ok. Egy a középkori latin collare, galerus, franczia collet, cseh kollar, gollar stb. szókkal. 1) Nyakkerítő, s vállakat födő ruhaféle, mely részint díszül, részint melegítőül használtatik. Gallért akasztani nyakára. Letenni a gallért. 2) A felöltő ruhának vagy köpenynek, subának, bundának felső pártázata, mely a nyakat körülveszi, vagy, mely a vállakat és derekat elfödi. Ünggallér, dolmánygallér. Köpönyeggallér. Egyenes, hajtott gallér. Kurta, hosszú gallér. Subagallér. Ritka, mint a subagallér. (Km.). Se üngöm, se gallérom. (Km.). Valakit galléránál fogva megragadni. Galléra is alig maradt. Fagallér, am. hegedű, vagyis azon fakelepcze, melybe a rabok nyakát és kezeit beszorítják. Szabógallér, am. hosszú tésztaszeletek. Vigyázz, mert a német gallérod alá pök. (Pázmán, Kemény önéletir.). Növénytanban gallérnak nevezik azon leveleket, melyek egy vagy több virágbimbót fognak körül, s kinyilásuk előtt zárva tartják. (Involucrum).