, (gal gyök az l meglágyulásával, eredetileg am. meghajló; rokonságai a hellen καλαμη, καυλος, izland cagl [ág, galy], latin caulis, calamus, szanszkrit çalasz, kalamasz, persa kalem, arab kalam, német Halm; idetartozóknak tekinthetők a hellen καλον, ξυλον, [τα] ξυλα, német Holz szók is) fn. tt. galy-t, tb. ~ak. Fa- és bokornövények vékonyabb hajtása, ága, sarja, vesszeje, mely a szoros ért. vett ágtól különbözik, mely t. i. derékból kinövő fősarjat jelent, mely ismét több sarjakra, azaz saját ért. vett galyakra oszlik. Zöld galy, száraz galy. Galyakat szedni az erdőn. Egyébiránt köz nyelven a galy és ág szókat gyakran egy értelemben veszik, annyival inkább, mert némely vidéken a galy szó ismeretlen.