, FATTYU, (faty-jú vagy faty-j-ú, eredetileg a faj gyökből, mintegy: fajató v. fajadzó) fn. tt. fattyút v. fattyat, tb. fattyúk v. fattyak. 1) Törvénytelen ágyból született gyermek, azaz, ki házasságon kivül, mintegy mellékesen lett. Fattyat vetni. Ez a leány már két fattyat vetett.
"Másnak örökébe száll a hitvány fattyú."
Faludi Ferencz.
2) Átv. ért. és megvetőleg, kirugó, vásott, neveletlen gyerek, milyenek az elhanyagolt, törvénytelen gyermekek szoktak lenni. Lódúlj innen, gonosz fattyú. Alávaló, szemtelen fattyú. 3) Ugyan átv. ért. am. ficzkó, siheder, legény, világra való fiú. Derék fattyú. Ugyan szép fattyú az eszemadta. Fehér leszek, mint a hattyú, nem kell nekem barna fattyú. (Népd.).