, (fáty-ol) fn. tt. fátyol-t, tb. ~ok. v. néha fátylok. Hangra és értelemre rokon a patyol igével, melyből lett patyolat, s ugyanazon gyökű patyóka, patyókál szókkal. V. ö. PATY. Némelyek a görög ϕακελλος v. ϕακελος szóval rokonítják. Jelentése 1) Finomabb gyolcsból, selyemszövetből készített lepel, vagy szélesebb szalag, melyet több vidékeken a köz magyar nők fejtakaróul, a férfiak nyakkendőül viselnek. Fátyollal bekötni a fejét. Mátyusföldén különösen így nevezik a fekete selyem fejtakarót, melyet nyak alatt átvetvén térdig eresztve viselnek, de jobbára már csak az öregebb asszonyok; a fehér fejtakarót pedig blázónak hívják. A fátyolt aranyos csipkére is viselik. 2) Reczeszövetü kelme, melyet gyászjelül szokás felkötni, gyászfátyol. Fátyolt viselni a kalapon, karon. Gyászfátyolban járni. Így nevezik azon silány, foszlány szalagforma szövetet is, melyet a parasztok nyakravaló gyanánt hordoznak. 3) Használtatik melléknevül, s am. fátyolból való. Fátyol ruha, fátyol kendő, midőn öszve is írathatik.