, (fa-tapló) ösz. fn. 1) Kemény gombaalakban a fák derekából kinövő gümő, mely lúgozás, mosás, verés által megpuhítva a szikrától tüzet fog. Ilyenek, a fűzfatapló, diófatapló stb. 2) Némely fáknak, pl. cserek, bükköknek megpudvásodott, purhás bele, mely bizonyos érési fokra eljutva, elég kellemes illatu gyúszerül szolgál a dohányosoknak. Bükkfa, cserfatapló. V. ö. TAPLÓ.