, (fa-as) mn. tt. fás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Fával bővelkedő, fatermő. Fás vidék, tartomány. Fás legelő, tér. 2) Vágott fával megrakott. Fás kert, fás kamara, fás udvar. 3) Rostos, kemény, mint a fa. Fás karaláb, fás répa, fás dió. (Ormánságban: gesztes dió). 4) Átv. ért. ügyetlen, izetlen, helytelen, sótalan. Fás beszédek, tréfák. Fás magatartás.