, (farkas-gödör) ösz. fn. Holmi gizgazzal, náddal, falevéllel könnyedén befödött száju mélyebb gödör, melynek közepéből pózna nyúlik ki, s az ennek végéhez kötött kosárba lúd, kácsa vagy bárány van helyezve, melyek után áhítozva a farkas, a gazra lép, s ez alatta leszakadván, ő kézre kerül.
Más készülettel: fűz vagy nádkerités keskeny nyilással, előtte közvetlenül mély gödör, túl ezen pedig bárány van kipányvázva, mely éjjel egyre anyját ríjja, s a farkast a verembe csalja. (Bérczy Károly Vadászműszótára). Máskép: farkasverem, farkasordító.