, (fár-ad) önh. m. fárad-tam, ~tál, ~t v. fárad-ott. 1) Valamely dologban, munkában nagy erővel, szinte lankadásig foglalkodik, forgolódik. Más ügyében fáradni. Kenyérkeresésben fáradni. Miben fáradsz ismét? Ő sokban fárad. Rest kétszer fárad. (Km.). "A munkás jó hazafi, mint a buzgó keresztény, szüntelenül fárad, izzad és harczol; hogy kipihenje magát az örökkévalóságra vár." (Lonovics érsek). 2) Testi vagy lelki ereje a megfeszülés miatt gyöngül, alább hagy, lankad. Ki nem szokta a dolgot, hamar fárad. Bele fáradni a kaszálásba, gyűjtésbe, szántásba. Belefáradni a tanulásba, gondolkodásba. Elfáradni a hosszu úton. Kifáradni. Megfáradni. 3) A köznép, midőn udvariasan vissza akarja utasítani a kinálást, így szól: Ne fáradjon. Ugyan minek fárad? vagy Ne fáraszsza magát. 4) Heves vármegyében annyi is mint soványodik.