, (fán-k, azaz fonék v. fonadék, fonott sütemény), fn. tt. fánkot. Tésztából leginkább fonottan vagy fonott alakban készült sütemény. 1) Szélesebb ért. többféle sütemények neveztetnek így, milyenek: dorongos fánk, kürtős fánk, forgács fánk, toló fánk, tölcséres fánk, csillag fánk, lelkes fánk, velős fánk, mogyoró fánk stb. Vannak, kik a német Pfannkuchen szóból származtatják, de ez erőltetett és egészen mást is jelent. 2) Különösen fínom, leginkább farsangban kelendő tésztasütemény, gömbölyű alakban, s töltelékkel vagy a nélkül; némely vidékesen siska, másutt pampuska. 3) Mátyusföldön kizárólag fánknak mondják azon süteményt, melyet másutt forgácsfánknak vagy csőrögének s herőczének is hínak. Megvan az illír nyelvben is.