, (fán-cz, rokonnak látszik vele a szanszkrit vant [kötni, fonni], német Faden stb.) fn. tt. fáncz-ot. 1) A kasza nyakát görbe kapocscsal erősítő, mintegy öszvefonó eszköz. 2) Rovás, bemetszett hézag, melybe valamit becsiptetnek, beeresztenek, pl. fáncz az ablakfán, hogy az ablakráma bele menjen; fáncz a zsindelyen, melybe más zsindelyt élénél fogva bele alkalmaznak, tehát több zsindelyt mintegy öszvefonnak, öszvefoglalnak.