, (far-ag-ó) mn. tt. faragó-t. 1) Aki farag, kinek kötelessége, mestersége a faragás. Faragó ember, faragó béres, faragó molnár. 2) Mivel faragnak. Faragó szék, faragó kés, melyeket öszvetett szó gyanánt így is írunk: faragószék, faragókés. 3) Több magyar család neve. 4) Főnévül áll ezekben: képfaragó, kőfaragó.