, (fan-cs-al-og) önh. m. fancsalog-tam v. fancsalg-ottam, ~tál v. fancsalg-ottál, fancsalg-ott, htn. ~ni v. fancsalg-ani. Dunán túl am. nyomorogva, soványan ide-oda jár-kel, mint afféle beteges vagy lábadozó ember. Néhutt: vánzorog v. vánszorog. A székelyeknél am. tekereg, elé s hátra jár. Gyöke fan rokon von gyökkel és vonz, vánsz törzsekkel.