, fn. tt. falkát. 1) Egy seregbe, csoportba, csapatba gyülekezett vagy terelt állatok. Falka ökröt hajtani a vásárra. Egy falka juhot elhajtani. A csordából elloptak egy falka disznót. Falkával jár a marha a tilosban. Egy falka ludat terelni a heti vásárra. A csorda, nyáj, gulya, ménes szóktól annyiban különbözik, hogy ezek rendesen együtt létező, tenyésző sereget képeznek, a falka pedig vagy az egészből kiszakasztot rész, csapat, vagy mindenfelől öszvehajtott egyveleg. Palóczos kiejtéssel, de más tájakon is: fóka. 2) Átv. ért. csoport, több külön részekből álló egész. Így használják ezekben: falka föld, (Vrancsics, Nádor-codex), azután jó falka idővel (Telegdi). 3) A füvészeknél am. a hímszálak öszvecsoportozása, egybenövése. (Adelphia).
A törökben a rokon hangú bölük szintén am. sereg, csapat, bizonyos rész. A görög ϕαλαγξ bizonyos hadi sorakozást is jelent.