, (fal-at) fn. tt. falat-ot. Egy darab vagy harapás az étekből, melyet egyszerre szájba veszünk, s lenyeljük. Nagy száj nagy falatokkal telik. (Km.) Sok keserü falatot nyelni. Kemény falat. Kis falat. Falat kenyér. Egy falat kenyérre nem virrad. Olyan ember, mint a falat kenyér. (Km.) Veszedelmes falat a nyelv. (Km.) Irigyli másnak minden falatját. Egy falatot sem enni. Jó falatok esnek belőle. Ikerítve: filit falat, am. többfele falat; oly alkotású, mint: dirib-darab. Átv. és köznépi nyelven am. részecske, kevés, darabka. Adj egy falat papirost. Nincs egy falat szappanod? A székelyeknél annyit is tesz, mint, kelés, daganat. Falat kelt a nyelvén.
Finnül pala. V. ö. FAL, (2).