, (fak-ad-ás) fn. tt. fakadás-t, tb. ~ok. 1) A nedvnek valamely szükebb helyről tágasbra kinyomulása, kitörése. Vízfakadás, genyfakadás. 2) Az állati testen persenés, romlott nedvnek, genynek öszvegyülése. Teli van fakadásokkal orczája. Kihányták bőrét a fakadások. 3) A növények tenyésznedvének kitörése. Bimbófakadás, sarjfakadás. V. ö. FAKAD.