, (eg-ész v. eg-össz am. egy-össz) mn. tt. egészet. 1) Minek minden ízei, részei együtt- vagy megvannak, egy összeséget tesznek, mi csonkítva, vagy valamely alkotó részétől megfosztva nincs. Egész kenyér, egész alma, egész tojás, melyek megszelve, eltörve nincsenek. Egész a könyv, ha egy lapja sem hiányzik. 2) Mi részekre föl nem osztatott. Egész telek, melyet az örökösök el nem daraboltak. Egész koncz hús, melyet falatokra nem metéltek. 3) Jelent annyit, mint, egy részt sem véve ki. Egész város elégett. Egész országban pusztított a ragály. 4) Számtanilag, minek minden részei öszve vannak adva, pl. 4 + 5 + 6 = 15. Itt a 15 az elébbi részekhez képest egész; továbbá a mi nem tört szám, pl. ebben: 3 2/5, a 3-mas szám egész, a 2/5 tört. 5) Testileg ép, mely értelemben csak származékai egészség, egészséges használtatnak. 6) Átv. ért. merő, csupa vagy olyan, mint azon főnév, melynek jelzőjeként szolgál. Egész csuda ez a gyerek, oly okosan beszél. Egész apja. Egész paraszt. Egész ördög. Egész angyal.
Elemezve eg-össz v. egy-össz, vagy meg-össz, azaz együttlevő össz, meglevő össz. Elemezhető ekként is: egy-íz, azaz együtt levő iz, együtt levő rész; rokon vele hangban a hellén: uγιης.