, (eg-ér) fn. tt. egeret. 1) Sok fajra elágazott apró, fürge, sebes futásu emlős állat neme, melynek elűl két hegyes metsző foga, és igen rövid zápfogai, gömbölyü, csupasz, s félig átlátszó fülei, s aránylag nagy, vékony, szőretlen farka, ismertető jelei. Erdei, fejér, gyökerész, házi, mezei, városi, patkány-, golyvás, szárnyas, apró, hortyogó stb. egér. Egeret fogni. Nincs itthon a macska, tánczolnak az egerek. (Km). Szegény, mint a templomba szorult egér vagy a templom egere. (Km). 2) Átv. ért. ló egere, azaz, megzabálásból támadott gümő, hasonló kemény daganat az egérhez, melyet nyomkodással vagy a lónak futtatásával oszlatnak el, s ekkor azt mondják: megmozdult, v. megindúlt a ló egere.
Vastaghangon rokona agár, s átvetve hasonló hozzá ürge. Mind e három állat gyors, fürge mozgékony tulajdonságu. V. ö. AGÁR. Finnűl hiiri = egér, és hyörin (v. pyörin v. vyörin) sürgök, forgok, viriä, virkiä, vöyräs fürge, virgoncz, virkenen, függővé leszek. Kassai mind az egér mind az agár szót rágó-ból származtatja.