, (egy-en-ěs-t) ih. Tekervény nélkül, hímezés hámozás nélkül; a kezdett iránytól soha el nem térve; ugyanazon vonalban. Egyenest menni a város felé. Egyenest mondani ki érzelmünket. Aki soha nem botlik, soha egyenest nem jár. (Km). Homlok-egyenest. A falnak egyenest. Tájdivatosan: igenyest. Egyszersmind hadi vezényszó: Egyenest!