, (eg-ész-ség-telen) mn. tt. egészségtelen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek egészsége nincsen; beteges, nyavalygó. V. ö. EGÉSZSÉG. Egészségtelen gyermek, öregember. 2) Mi az egészségnek árt, mi betegséget okoz. Egészségtelen étel, ital, levegő, lakás, időszak. 3) Határozóilag am. egészségtelenűl, betegesen.