, (ek-e am. ék-e v. ék-ű azaz ék minőségű, ék alakú) fn. tt. ekét, tb. ekék. Mezőgazdasági eszköz, melylyel a földet szántják. A közönséges magyar ekének fő alkotó részei: eketalp, ekevas, ekerúd, ekefej, ekeszarv, kormány(deszka), csoroszlya, gerendely, ekeló, szántóvas. Mellékes segédrészei: cságató, ösztöke, kabala. Némely részeit különböző vidékeken különfélekép nevezik, pl. ekekabala, kalabina, cságató, ekenád, körpölü, kázla, kokotka, tézsla stb. Ekét vetni a földnek, ekét fordítani, ekét tartani. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani, ha a babám jönne az ekét tartani. (Népd.) Ekével a gyepet töretni. Könnyü hat ökör után tolni az ekét. (Km.) Ő is szeret szántani a szegény ember ekéjén. (Km.).
Rokon vele a hellen κ (ék, hegye valaminek), német Egge, Ekke (borona), latin occa (eke, borona).