, (ej-t-ětt) mn. tt. ejtětt-et. 1) Amit el-, le-, kiejtettünk. Elejtett, leejtett, kiejtett. Kútba ejtett korsó. 2) Valamely rosz állapotba helyzett. Teherbe ejtett személy, kétségbe ejtett ember, tőrbe ejtett róka. 3) Mondott. Tisztán ejtett szó. Hibásan ejtett idegen szók.