, (egy-ez-tet) áth. m. ~egyeztet-tem, ~tél, ~ětt. 1) Másokat valamely kétes, vagy peres ügyben alkura, szerződésre, békeségre léptet. Megegyeztet, öszveegyeztet. Egyeztetni az osztozó testvéreket. 2) Öszveilleszt, öszhangoztat. Egyeztetni a hangszereket. Egyeztetni az igét a tárgyeseti névvel.