, (egy-értelmüség) ösz. fn. 1) Valaminek azon tulajdonsága, melynél fogva mással egyet jelent, egy értelme van. Az eredeti és fordított szövegnek egyértelmüsége. 2) Ugyanazon gondolkozás, köz megegyezés. Többekkel egyértelmüségben lenni valami iránt. Máskép: egyhanguság, egyelmüség.