v. EGYVÉGTIBEN, (egy-végtében, hangmódosulattal am. egy-vágtában) ih. 1) Egymás után, egyik a másik nyomában. 2) Egy folytában, szakadatlanul. A határozói törzs végt vagy végett ragozása azon ritka esetek közé tartozik, midőn a határozó névragot veszen föl, mint hamarjában, mostanában, általában. Ezen végt határozói törzsből származott végtére szó is. l. ezt, és V. ö. EGYSZÉLTÉBEN.