, EGYSZĚRÜ, (egy-szěr-ű; vétethetik öszvetételnek is: egy-szerű) mn. tt. egyszerű-t, tb. ~k v. ~ek. 1) Ami nincs sok és különféle részekből öszveállítva. Egyszerű számok, pl. 1, 2, 3, 4. Egyszerü mondat, körmondat, mely egy főmondatból áll. Egyszerü gép. Egyszerü szerkezet. Egyszerü mozgás. Egyszerü erő. 2) Átv. ért. nem mesterkélt, természeti állapotban levő, egyenes, őszinte indulatú, kedélyű. Egyszerü életmód. Egyszerű eledelek, bútorok. Egyszerü fia a természetnek. Egyszerü erkölcsök, szokások.