, (egyes-szám) ösz. fn. 1) A számtanban a legelső szám; mást jelent külön írva, l. EGYES, (1) alatt, 2) A nyelvtanban, a hajlításnak vagy ragozásnak azon állapota, midőn az csak egy tárgyra vagy személyre vonatkozik. Egyesszám a nevekben, midőn egy tárgyról, személyről vagy tulajdonságról van szó. Egyesszám az igékben, midőn egy személynek v. tárgynak hatása vagy állapota határoztatik meg.