, (egy-en-ěs-ség) fn. tt. egyeněsség-ět. 1) Valaminek oly tulajdonsága, melynél fogva az nem görbe, nem hajlott, nem tekervényes. Nádnak, botnak, útnak egyenessége. 2) Sima térség, rónaság, síkság, melyen buczkák, halmok, dombok nincsenek. Rétek, legelők, telkek egyenessége. 3) Átv. ért. Őszinteség, nyiltság, nem tettetett, nem ravasz indulat. Szívnek, beszédnek egyenessége.