, (egy-en-ěs-ěd-ik) k. m. egyeněsěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Görbe, vagy tekervényes alakját elveszti, s egyenessé alakúl. A széltől meggörbült vessző lassan fölegyenesedik. És reá tevé a kezét, és azonnal fölegyenesedék. (Luk. 13. 13). A görbe szeg nyújtás által egyenesedik. 2) Valamely térnek fölszine elveszti dombos, rögös alakját, és likká, simává képződik. Gyakori szántás által egyenesedik a buczkás föld.