, (dar-ab-ol) áth. m. darabol-t. 1) Valamit darabokra tör, metél, hasogat, vagdal, szakgat, tép stb. V. ö. DARAB. Fát, kenyeret, sajtot darabolni. Feldarabolni több örökös között valamely nemes jószágot, telket, pusztát. Eldarabolni a tövéről levágott fát. Öszvedarabolni boszuból a megölt ellenség testét. 2) Valamit nem tökéletesen és egészen, hanem féligmeddig, csak részben hajt végre. Csak úgy nagyjából darabolja a munkát.