, (am. a felhangu: deli) fn. tt. daliát. Jelent általán hőst, leventét, vitézt, különösen olyat, kinek dali vagy deli termete van. Régi szó, s mennyivel jelentősebb mint az újabb időben alakult: lovag.
"Halljátok szavamat daliák és harczi vezérek.
Vörösmarty.
"S minő nyalka az ármányos fia,
Beh válnék belőle szép dalia!
Czuczor.
Megjegyzendő, hogy a német Held (régi svédül haelad), ha megfordíttatik = dleh, deleh szinte öszveüt a magyar deli vagy dalia szóval. Minden nyelvész tudja, hogy ily megfordítások ugyanazon nyelvben is sokszor megtörténnek.