, fn. tt. dámát. A francziáktól kölcsönzött szó, spanyolul dama, németül Dame, szanszkritul dam, am. nő, feleség. Jelent úri asszonyt, úrhölgyet, delnőt. Egyébiránt a tiszta társalgási nyelvben és irásban közdivatúvá lett helyette a hölgy, s újabban delnő. Néhutt a köznép gúnyosan a kicsapongó gyanús nőszemélyeket nevezi dámáknak.