, DIJ, (dí-j) fn. tt. díj-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Oly adomány, illetőleg becses, értékes jószág, mely jutalomképen nyújtatik valakinek. Iskolai díj, ösztöndíj, pályadíj, harczi díj, győzedelmi díj, hűbérnöki díj, érdemdíj. 2) Törvényi ért. azon pénz- vagy pénzérő jószág, melyet a pervesztett fél büntetésül tartozik adni. Személydíj, vérdíj, nemes díj. (Homagium). 3) Általában büntetés. Bűn díja. Megadni valaminek a díját, azaz, bűnhödni valamiért. Arabúl dijet am. mulcta. 4) Váltságpénz. Rabokért, foglyokért, tilosban kapott barmokért adott díj. 5) A felsőség által meghatározott s kiszabott illetéke valaminek, amit érette fizetni kell. Vámdíj, harminczaddíj. Oklevélért, kinevezésért járó díj. 6) Átv. ért. sors, mely valakit ér. Én is az ő díjára jutottam. V. ö. DI, gyök.