, (dics-fény) ösz. fn. 1) Tulajdonkép azon sugárfény, melylyel a festészek és képfaragók a szentek fejeit körülveszik. 2) Átv. ért. a dicsnek, dicsőségnek, köz tiszteletnek és magasztalásnak azon foka, mely valamely jeles embert kitünőleg megkülönböztet. Dicsfényben ragyogni.