, DICSŐITÉS, (dics-ő-ít-és) fn. tt. dicsőítés-t, tb. ~ěk. 1) Hódoló tisztelet által megkülönböztetés, magasztalás. Isten dicsőítése. 2) Valamely érdemnek hiresztelése. 3) Inneplés, innepélyes pompa, melylyel valamely érdemet, jeles tettet megtisztelünk.