, (di-cs) kiavult ige, melynek részesülője dicső maiglan él. Egy 1592-diki kéziratban olvasta Kreznerics: "Dichtessék az ü szent neve. Származéka: dicsekszik vagy dicsekědik, mint a men, vesz, ver, tör, igegyökökéi: menekszik, veszekszik, verekszik, törekszik, vagy menekědik, veszekědik stb.
Talán rokonnak tekinthető a latin dico, hellen δεικ−νυ−μι stb.