, v. DÍ, elvont gyök, melyből közelebb diadal, díj, divik, divat, divályos, dísz, dics, dicsér, dicső stb. származtak. Eredeti jelentése, mint valamennyi származékai mutatják, kitünő, jeles, derék, kiváló, másokat fölülmuló, jutalomra méltó. A mandsu nyelvben di am. legfőbb lény, a szanszkritban div, am. fénylik, díszlik (glänzen), innen: div, djáusz am. menny, daivasz am. Isten; dsi am. diadal. Szabad legyen itt a szanszkrittal öszvefüggésben megemlítenünk a hellen Διος, ϑεος, Τιταν, latín deus, divus szókat is.